A lélek földi kapcsolatának elektroszmoggal való megzavarása rákos betegséget okoz.
Hogyan?
A RÁK betegséget akkor értjük meg igazán, amikor a RÁK szót elemezve tudomásul vesszük, hogy a testünket építő, működtető lélek folyamatos kapcsolatban van az égi lelki mezővel, annak egy frekvencia szálát alkotja.
LÉLEK = frekvenciája(L) a teremtő(É) frekvenciájú(L) létrehozó(E) kisugárzásnak(K); vagyis a lélek az égi lelki mező egy teremtő frekvencia nyalábja.
Ez a nyaláb kötődik le a limbikus rendszer területéhez, és a SZELLEM információtartalma által benne létrejött ÉRZELEM alapján - a hormonális, és a vegetatív idegrendszeren át - vezérli a SEJTek működését, addig amíg ott kötésben van.
Az elektroszmog ezt a kötést lazítja fel és csinál a TESTből vagy HOLTat, vagy DÖGöt, attól függően, hogy e lelki lekötődés azonnal megszakad-e, vagy csak lazává, működésképtelenné válik.
A lélek ezáltal megkezdi a visszahúzódását az égi lelki mezőbe, vagyis beindul a rák folyamata.
RÁK = kapcsolódás(R) a pulzáló(Á) kiáramláshoz(K), vagyis a lélek ismét része lesz a lelki mezőnek testi kötődés nélkül.
A fentiek alapján jól látható, hogy a rák nem a test, hanem a lélek megbetegedése, illetve nem is megbetegedés ez, hanem a lélek visszatérése a lelki mezőbe, mert pld. az elektroszmog megszakította a testépítő kötődését.
LIMBIKUS = ahol a frekvenciája(L) a léleknek(I) és az anyagi(M) központ(B) - a köztiagy - a lelki(I) kiáramlással(K) elhozza(U) a burkot(S), tehát ez egy olyan hely, ahol a lélek lekötődik az anyagi irányítási központhoz, a köztiagyhoz, és vele közösen megvalósítja a szellemi burok, az aura információi alapján a testet, tehát a léleknek a testben lévő székhelye.
