Amikor együtt vagyok(D) az ősi tudással(Ó) - DÓ - és bekapcsolódok(R) a teremtésbe(É) - RÉ - , akkor anyaga(M) leszek a léleknek(I) - MI - , mert megjelenítem(F) a változását(Á) -FÁ - annak a burok(S) folyamatnak(Z), mely az ősi tudásé(Ó) - SZÓ - azzal, hogy frekvenciaként(L) megváltoztatom(Á) - LÁ - az információját (T) a léleknek(I) - TI - így lesz ő is együtt(D) az ősi tudással(Ó) - DÓ -.
ÉNEK = teremtő(É) egysége(N) az alkotó(E) kiáramlásnak(K).
VERS = tartalmazza(V) az alkotó(E) kapcsolatát(R) az aurának(S).
RITMUS = összekapcsolódását(R) a léleknek(I), a szellemnek(T), és a testnek(M) beviszi(U) a burokba(S), az aurába.
ZENE = folyamata(Z) a létrehozó(E) egység(E) alkotásának(E).
DOB = együtt lenni(D) a természeti(O) központtal(B).
HANG = átmenő(H) működése(A) az egységnyi(N) a tartalomnak(G)
JEGY = forrása(J) az alkotó(E) lelki egységhez(GY)
A hangjegyek neveinek a sora azt a folyamatot írja le, amikor a táltos az éneklésével - vers, ritmus -, a dobolás zenéjével beviszi az ősi tudás információját az aurába. Ezzel helyreállítja azt a szellemi tudást, azt az információs tartalmat, amiből a lélek testet fog majd alkotni.