Az a frekvencia(L), mely teremtő(É) frekvenciájú(L) alkotó(E) kiáramlás(K), az a LÉLEK.
Tehát az égi lelki mező teremtő frekvenciájú kiáramlása a LÉLEK.
A frekvenciája(L) a teremtő(É) egységnyi(N) lelki sugárnak(Y) az a LÉNY.
Tehát az egységnyi lélek, mely egy test működéséért és létrejöttére felelős az a LÉNY.
A lény amit létrehoz(E) tartalmat(G) az a LÉNYEG.
A megjelenése(F) a teremtő(É) egységnyi(N) lelki sugárnak(Y) az a FÉNY.
Tehát a FÉNY az az észlelhető LÉNY, és amit alkot az a LÉNYEG.
Amikor az információ(T) gyorsan(Ű) áramlik(Z) az a TŰZ.
A GALAMB egy olyan tartalom(G), mely meghatározó(A) frekvenciával(L) működteteti(A) az anyagi(M) központot(B), a Köztiagyat.
Tehát a GALAMB az az égi lelki mező, melynek alkotó frekvenciájú kisugárzása a LÉLEK.
A lélek egy teremtő frekvenciája a LÉNY, ami megjelenik mint FÉNY.
A lény által létrehozott tartalom a LÉNYEG.
A lényeg információinak gyors áramlása pedig a TŰZ.
Tehát a tűzben az égi lelki mezőnek, a galambnak a teremtő kiáramlásanak, a léleknek egy teremtő sugara, a lény, ami megjelenik mint fény, létrehozza a lényeget.
A tűz, a lényeg információnak az átadása a köztiagyban történik.
Az az állapot, amikor a lélek(I) egy sugara a lény lekötődik(D) a köztiagyhoz(Ő), a limbikus rendszerhez, az az IDŐ állapota.
Amikor az időben lévő lény kapcsolódik(R) az anyagi(A) központtal(B), a talamusz hipotalamusz egységével, olyankor a lény RAB lesz, mert csak azt az egy testet tudja majd a továbbiakban irányítani.
Az időben lévő LÉNY elhozza a teremtő(É) frekvenciát(L) a limbikus rendszerhez(Ő), ezáltal azt ÉLŐvé teszi, önmagát pedig ÉLŐLÉNYként jeleníti meg így egy test formájában.
