Kígyó = a kiáramló(K) égi lelki mezei(Í) tartalmú(G) lelki sugár(Y) a valódi(Ó)
Ádám és Éva a kígyó sugallatára eszik az almából, ami az anyag szerkezeti és működés tanának égi tudását jelképezi.
A vatikáni kígyó jelképek használata a nevéhez hasonlóan - ugyanis a Vatikán szó azt jelenti, hogy ő tudja, hogy hogyan teremti a lélek a sejtet, - tehát nevének megfelelően a kígyó ábrázolással nem a földönkívülieknek a szolgálatát jelképezi, hanem az ősmagyar rovásírásos tudást hirdeti!
Azt hirdeti, hogy a teremtő tartalommal nem bíró lelki sugár az ősi tudással egyesülve válik teremtő tartalmú lénnyé. Ez a hit folyamatos meglétét jelenti.
Nagyon fontos lenne megvizsgálnunk, hogy a nevek függetlenek a tárgyi megszemélyesítéstől, tehát egy ősi tudást jelképező fogalmat egy általános undort és félelmet keltő állatnak adnak mint nevet, ezzel a tudatalattiban az ősi tudás elutasítását akarják elérni. Tehát nem a kígyó szóval van a baj, hanem annak tárgyi használatával, anyagi megszemélyesítésével.
Mondjuk, ha a pelyhes kiscsibét hívnák kígyónak senkinek nem jutna eszébe az, hogy a Vatikán ufókat szolgál, mert akkor a pápai audiencia terme egy pelyhes kis csirke fejét mintázná, a belseje pedig egy pihe párnához lenne hasonlatos.
