HÓ = átfedő kapcsolatba kerülni(H) az ősi égi tudással(Ó)
TÉL = információja(T) a teremtő(É) frekvenciának(L), vagyis a hó révén közvetlen kapcsolatba kerülünk az égi tudással, közvetlenül táplálja rezgésével az információs burkunkat, az auránkat.
Az auránkból az égi tudást az ugró szarvas agancsa viszi tovább a lélek sugarához, a lényhez:
UGRÁS = a fejlesztő(U) tartalom(G) hozzákapcsolódik(R), mint pulzáló(Á) burok(S); vagyis a lény működési információja, a szellem, pulzáló burokként kapcsolódik hozzá a lelki sugárhoz.
AGANCS = védi(A) azt a tartalmat(G), mely működtetési(A) darabja(N) az irányító(C) buroknak(S), vagyis védi az egységnyi információját a lelki sugarat befedő szellemnek.
Az irányító, pulzáló burok az a szellem, mely befedi a lelki sugarat, és információt szolgáltat neki a teremtő működéséhez.
SZARVAS = a burok(S) folyamatát(Z) a működési(A) kapcsolatnak(R) tartalmazó(V) stabil(A) burok(S), vagyis a lényt alkotó szellem információját szállító agancsot tartalmazza.
A működési kapcsolat az maga a lény, ahol a teremtő lelki sugarat befedi a szellemi információs halmaz.
Mi az az égi tudás, amit a szarvas agancsa az aurából a lényhez szállít?
AJÁNDÉK = alapvető(A) eredeti(J) a pulzáló(Á) darab(N), mely összekapcsolódik(D) a teremtő(É) résszel(K); ez az egységnyi információ, ami hozzáadódik a lélek sugarához, és teremtő lénnyé változtatja.
Mi az a szállítóeszköz, amivel a szarvas az ajándékot hozza a lény számára?
SZÁNKÓ = olyan burok(S) folyamat(Z), mely pulzáló(Á) egységenként(N) a kiáramoltatja(K) az ősi égi tudás(Ó), az aura "galuskaszaggatóként" információt kiporciózó folyamata.
Tehát összefoglalva: a szánkó az a kiporciózó folyamata az aurának, amikor egy egy egységként elkészül a szarvas agancsa, mely az ősi információt, az ajándékot átugratja az aurából a lényhez.
Ezek a rovás igéi. Ezek a magyar nyelv összeállításakor érvényben lévő világkép leírásai.
